november 13. - Sipos András

„Itt egy szoba, és rád vár…” Raoul Wallenberg története. Ingrid Carlberg svéd írónő könyve nyomán

A Közéleti klub legutóbbi összejövetelén Sipos András a 80 éve Magyarországra érkező Raoul Wallenberg embermentőre emlékezett.

Előadásában elmondta, hogyan került kapcsolatba Raoul Wallenberggel, illetve a nevét viselő egyesülettel.

Raoul Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Magyarországra és 1945. január 17-ig több ezer zsidó állampolgár életét mentette meg. Az előadó idézte Szita Szabolcs professzor  mondatait Ingrid Carlberg könyvének előszavából.

”A világ gyakran felidézi a svéd titkár alakját, tiszteli emlékét. Fájlalja vesztét, hiányolja a ”hiányzó Embert”. Sokan vallják, a humánum lovagja valahol máig itt van közöttünk. Vigyáz ránk, hisz a vészkorszak rettenetében is ezt tette. Budapesten, 1944-ben, a világ figyelő szeme volt. Égető szükség volt rá. A tönkretett, kirabolt országban emberszörnyek vigalma, orgiája zajlott. A sárga csillaggal megjelölt házakban, a zsúfolt, szörnyű gettókban a halál tanyáit alakították ki. A budapesti zsidóságra soha nem tapasztalt megaláztatás, szenyáradat, a legsúlyosabb megpróbáltatások özöne zúdult.”

Wallenberg több mint hat hónap alatt egy jól szervezett stábot hozott létre, akik segítségével nem csak életeket mentett meg, de gondoskodott a védett , illetve a csillagos házakban összzsúfolódott emberek ellátásáról.

A szovjet csapatok budapest felszabadítása időszakában elindult Wallenberg Langfelder Vilmos gépkocsivezetővel Debrecenbe, ahol szeretett volna találkozni Malinovszkij marshallal, de egy idő után már fogolyként Moszkáva szálíltották Őket és azt követően mind a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mi történt velük.

Világszerte tiltakozások történtek kiszabadításáért, de ezek nem vezettek eredményre. 1947-ben a szovjetek azt nyilatkozták, hogy Wallenberg betegségben elhunyt. 1989-ben Moszkvában a családnak átadták útlevelét, táskáját, pénzét, de nem mondták meg, hogy miért tartották tartóztatták le és tartották fogságban.

Magyarországon és vilászerte a nyolcvan év alatt emléktáblákat, szobrokokat avattak fel, mind a mai napig megemlékezéseken eleventik fel az 1944-45-ben történteket. 

Wallenberg és a többi embermentő bátorsága, kiállása példa minden ma élő ember számára és tiltakozás az embertelenségggel szemben.