A mi Európánk 2016-17 nyereményút beszámoló

A mi Európánk című vetélkedőről

Brüsszeli jutalomkiránduláson a kölcseysek

“ A mi Európánk “ elnevezésű Európai Uniós ismeretek témakörben meghirdetett nemzetközi verseny nyerteseiként, a Lázin Áron, Nagy Balázs és Nagy Dávid alkotta csapatunk valamint Kürti Tünde tanárnő, Dr. Ujhelyi István, Európai Parlamenti képviselő jóvoltából egy brüsszeli jutalomkiránduláson vett részt. Szállásadónk a tavalyi évhez hasonlóan most is Herczog Edit egykori EP képviselő volt, aki szívélyesen felajánlotta, hogy akár több napot is eltölthetünk nála. Éltünk a lehetősséggel, s az eredetileg meghirdetett három napot még kettővel megtoldva a városlátogatást átalakítottuk Benelux körúttá.

Akárcsak tavaly, az első utunk most is az Európai Parlamentbe vezetett. Éppen a nyári szünet periódusa van, a képviselők nagy része vakáción, hiányzik a nyüzsgés. Az uralkodó csend még hatalmasabbá teszi az amúgy is kolosszális épületegyüttest. Megtekintjük az üléstermet, végigmegyünk az egyes épületszárnyakat összekötő Adenauer sétányon, és természetesen felkeressük a magyar vonatkozású helyeket: Antall József és Horn Gyula egykori miniszterelnökök mellszobrait. A protokoll látogatás után áttérünk a fakultatív programokra. Mivel Brüsszel főbb turista látványosságait a múlt évben már kipipáltuk, úgy döntünk, hogy az idén inkább a világörökségekre koncentrálunk, s próbálunk ezekből minél többet  felkeresni.

Átvágva a Parc de Bruxelles-en, elhaladva a Királyi Palota mellett, máris a történelemi központban vagyunk. Otthonosan mozgunk az első világörökség helyszínen, a Grote Markt-on, Európa egyik legrégebbi és legszebb piacterén, ami tavaly óta csak annyit változott, hogy – a terrorfenyegetettség miatt- kevesebb lett a turista. Az okoknak nem örvendtünk, a ténynek annál inkább. Zavartalanul gyönyörködhetünk a látványban,s a lépcsőn ülve megejtjük a kötelező gofri evést. Bolyongunk kicsit a központban, végig sétálunk a Szent Hubert Királyi Galéria árkádos belső épületében, “felmászunk” az Igazságügyi Palotához, s onnan tovább egy újabb világörökség helyszínhez, a Horta múzeumhoz. Nem tartozik a kifejezett turista látványosságok közé, de akit érdekel a művészet, azt biztosan lenyűgözi a belga Art Nouveau építészet legnagyobb alakjának háza.

Második nap a legkisebb Benelux államba, a világ egyetlen nagyhercegségébe, Luxemburgba vonatoztunk. Az ország politikai és gazdasági szempontból egyaránt kiemelkedő helyet foglal el Európában, fontos pénzügyi központ, és Brüsszel és Strassbourg mellett az EU egyik székhelye. Luxembourg, az ország fővárosa kicsi, gyalog is könnyen bejárható egyetlen nap alatt. Az Adolphe hídon átkelve az Alkotmány téren egyből a 21 méter magas Arany Hölgy szobrával találtuk szembe magunkat, amely a két világháborúban és a koreai háborúban elesett luxemburgiaknak állít emléket. A térről csodálatos kilátás nyílik a városra, a Petrusse völgyére, a Spuerkess bank épületére, a Notre Dame katedrálisra. Néhány perc sétával elérkeztünk az óvárosi negyedbe, az erődrendszerhez, ami a parányi ország egyetlen világörökség helyszíne. A hercegi palota megtekintése után szűk kis utcácskákon bolyongunk, s nem tudunk betelni a látvánnyal. Minden kifinomult, elegáns és főleg tiszta. Végigsétáltunk a városfal tetején kanyargó, “ Európa legszebb erkélyének “ tartott Chemin de la Corniche sétányon. Letekintve a szurdokban fekvő Grund negyedre szinte eláll az ember lélegzete. Mindenhol pasztelszínű épületek szűrkés tetővel, s ez annyira meseszerű, hogy nehéz elképzelni, hogy itt laknak emberek. Leereszkedünk ide, átkelünk az egyik régi kőhídon, kicsit nézelődünk, aztán a lifttel ismét felmegyünk az óvárosba. Pihenünk kicsit a Place d Armes-on, s a Viadukton átkelve elindulunk az állomás felé.

Harmadik nap: harmadik Benelux ország, Hollandia. Ha Hollandiára gondolunk, akkor tulipánok, a fapapucsok, na meg a szélmalmok jutnak eszünkbe. Ez utóbbiból Kinderdijkben, egy kicsi faluban 19 található. Az 1740-es években épült malomrendszer egyedülálló a világon, nem véletlenül van tehát  rajta az UNESCO listán. Kifejezetten ezeket megnézni jöttünk Hollandiába. Rotterdamig vonatozunk, onnan pedig az Erasmus híd lábától induló vízibusszal mentünk tovább. A kompkikötőtől pár perces sétára vannak a szélmalmok, melyeket annak idején nem gabonaőrlésre, hanem a csatornában lévő víz szabályozására használtak. Szerencsére itt is kevés a turista, így nyugodtan élvezhetjük az újabb időutazást.

Rotterdamba viszaérve megcsap bennünket a modernség. Nem véletlenül tartják Európa New york-jának, vagy mini Manhattannek. Felhőkarcolók, ultramodern épületek, meghökkentő, groteszk szobrok; ez tényleg az absztrakt és innovatív építészet városa. Kevés  időnk maradt városnézésre, így csak a fényképekről jól ismert turista látványosságokat érintettük az állomás felé menet: az 1800-as évek végén épített Witte Huist, ami Európa első felhőkarcolója, a kocka házakat, az építészeti remeknek számító élelmiszerpiacot, valamint a  város egyetlen épen maradt középkori emlékét, a Nagytemplomot.

Negyedik nap Gentbe látogattunk, amely a középkorban az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb város volt Európában. Impozáns katedrálisai, a gazdag kereskedőházak, a hangulatos utcák és csatornák mind arról árulkodnak, hogy a középkori báját a mai napig megőrizte. A Szent Mihálhy hídról nézve olyan, mint egy képeslap. Az épségben megőrzött központ rengeteg látnivalót kínál: a posta épülete a gyönyörű óratornyával, a gazdagon díszített, gótikus homlokzatú Városháza, a flamand színház, valamint a Gent három tornyának is nevezett templomegyüttes, hogy csak a leglélegzetelállítóbbakat említsük. A 95 méter magas Harangtorony az UNESCO világörökség része, s csak 256 lépcsőt kellett megmászni ahhoz, hogy a tetejéről élvezhessük a páratlan kilátást. Egy másik nagyszerű kilátó, a templomoktól kicsit távolabb, a város északi részén található XII. századi Gravensteen vár. Ma múzeum működik benne, ami a városban egykoron használt harci és  kínzóezközöket mutatja be.

Az ötödik napon csak heverésztünk a szabadban, először a Leopold, később a Cinquantenaire parkban, s készültünk a visszaútra. A repülőtérre menet kitérőt tettünk Waterloo felé, hogy legalább az országútról megnézhessük a híres csata színhelyét.

Ezalatt a néhány nap alatt csodálatos napsütést fogtunk ki, ami nem igazán jellemző a térségre, Budapestre érve azonban leszakadt az ég.

Esőisten most nem Mexikót, hanem egy nagyszerű csapatot siratott…