április 26. - dr. Marosán György

2018. április 26-án dr. Marosán György volt a Közéleti Klub vendége.

Marosán György egyetemi tanár, fizikus, a filozófia tudományok kandidátusa 2018. április 26-án csütörtökön az Európa klubban előadást tartott Benchmarking a házasságban, a politikában és a gazdaságban, avagy hogyan kerüljük el a válságokat? címmel és válaszolt a résztvevők kérdéseire.

Az előadó elmondta, hogy a benchmarking - eredetileg - viszonyítási pont, amely a legjobb teljesítményét veszi alapként. A vállalati gyakorlatban ez termékeink és szolgáltatásaink, technológiánk és teljesítményünk állandó összemérését jelenti a legsikeresebb versenytársakéval. A folyamatos és részletes összevetés felhívhatja a figyelmet a hanyatlásra – mielőtt a problémák válsággá szélesednek. Sőt, így nemcsak a változtatás szükségessége válik nyilvánvalóvá, de az iránya is.

A benchmarking megvalósítása egy házasság esetén sem bonyolultabb, legfeljebb az „adatbázis” nehezebben teremthető meg. 

Marosán György a következő történetet mesélte el:

 A szereplők - Hans és Martha - egy évtizede éltek mintaházasságban. Ám egy este, amikor Hans - szokás szerint - későn jött haza, és azonnal bevonult a dolgozószobába, Martha azzal állt a férje elé: "Hans, elválok tőled”. A megdöbbent férje csak annyit tudott kinyögni: „Martha, nekem te vagy a mindenem”. „Elhiszem neked, hogy ezt komolyan is gondolod – válaszolta Martha –, de az elmúlt időben egyre fáradtabb, unalmasabb és szürkébb lettél. Régen gyakran jártunk el vacsorázni, színházba és hangversenyre. Most hónapokig sehova nem megyünk. Csak várlak itthon, és amikor megérkezel, beülsz a dolgozószobába. Amikor odabújnék hozzád az ágyban, mindig fáradt vagy. Amikor ezt szóvá teszem, idegesen válaszolsz, vagy hallgatsz. Nem arról van szó, hogy már nem szeretlek. Egyszerűen rájöttem, ez az út a biztos katasztrófához vezet. Ezért döntöttem úgy: inkább váljunk el most, amikor még megőrizhetjük a kölcsönös tisztelet maradékát."

„Martha, belátom, hibáztam – mondta Hans - de adjál még egy esélyt. Csak annyit kérek tőled - és az együtt töltött évtized okán ennyit megtehetsz - adj egy hetet, és hidd el, minden meg fog változni”. Martha elgondolkozott, majd azt mondta: jó, kapsz egy hetet. És ezen a héten Hans valóban megváltozott. Újra a régi volt: a kedves, a megértő, a jókedvű és igen, a férfias. Ám amikor a házasságuk első hónapjait idéző hét letelt, Marta újra Hans elé állt és a következőket mondta: "Ez egy csodálatos hét volt, de úgy döntöttem, mégis elválok tőled". "De hiszen nem tagadhatod, hogy minden megváltozott" - mondta Hans. "Valóban megváltozott – válaszolta Martha -, de józan eszem arra figyelmeztet, hogy végül mindig visszatér a régi unalom, a fáradtság és a szürkeség. Én úgy akarok elmenni tőled, hogy ezzel a szép emlékkel távozzam." Hans erre csak annyit tudott kinyögni: Martha, adj még egy hetet! Azóta több mint 10 év telt el, és Martha minden héten ad egy újabb egy hétre szóló esélyt Hansnak, aki úgy viselkedik, mintha az épp adott hét volna az utolsó esélye.

Marosán a levonta a következtetést: Képzeljék el, ha mindannyian úgy mennénk be reggel dolgozni, hogy ezen a héten dől el, vajon megtarthatjuk-e munkahelyünket. Képzeljék el, hogyan szolgálnának ki minket, vásárlóként, fogyasztóként, betegként, és állampolgárként, ha az ügyeinket intézők tudnák, hogy a hét végén dől el, tovább dolgozhatnak-e. Ugye, egészen másként nézne ki ez az ország! A probléma csak az, hogy mindannyian két szerepet is játszunk: egyidejűleg vagyunk eladók és vevők a piacon és a boltban, az iskolában és a bankban, egyszerre vagyunk szolgáltatást nyújtók és azt igénybe vevők az önkormányzatnál és a rendőrségen, és a házasságban is.

Nincs ez másként a politikában sem – fejtette ki az előadó. Képzeljük csak el, mennyire másként foglalkoznának velünk a politikusok, ha nemcsak négyévenként egy-két hónapot töltenének kegyeink keresésével. Nemcsak a házasságok, de a pártok is tartósabbak volnának, ha az érintettek – mint Hans és Martha - állandóan egymás örömét igyekeznének szolgálni. Az persze más, ha valaki úgy teszi fel a kérdést: vajon megér-e ennyit egy házasság, egy munkahely vagy a politika? Szerintem igen, de ezt mindenki döntse el maga. Én pusztán azt állítom: ha örömteli kapcsolatot, jól működő vállalatot, sikeres pártot, boldog társadalmat akarsz, akkor egyszerre kell igényesnek lenni társad „szolgáltatásai” iránt, és a maximumra törekedni, amikor őt szolgálod. A boldogsághoz e két szerepben egyaránt kiválót kell nyújtanod!

A résztvevők főleg a napi politikai kérdésekről kérdezték, az elmondottak tükrében. Melyek voltak a figyelmeztető jelek az elmúlt időszakban, hogy válságban vagyunk. Vajon most tényleg rossz úton jár Magyarország? Az adatok ezt mutatják - szögezte le az előadó. Persze lehet a szebbik énünket mutató adatokat előtérbe helyezni. De ha valamennyi adatot összevetjük, akkor komoly problémák közepette vagyunk.