Emlékezés a Wannsee-i konferenciára - 2022

Az emlékzésről készült teljes videóanyag:

A Fehérvár TV-ben leadott összeállítás a megemlékezésről:

Készítette: Vakler Lajos, Fehérvár Médiacentrum Kft.

Emlékezés a Holokausztra

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség a Wannsee-i konferenciára emlékező

programot szervezett a tanácskozás 80-ik évfordulója napján január 20-án.

Először a Holokauszt c. kiállítást nyitottuk meg, ahol a Fő u. 3. sz. ház bejáratánál levő kirakatokban az Igazgyöngy Alapítvány tanítványainak Holokausztról szóló alkotásait mutattuk be.

A megjelenteket – a megemlékezést 2012-ben elindító – Herczog Edit korábbi EP képviselő, a Tarsoly Egyesület tagja köszöntötte.

A kiállítást Oláh József roma közéleti szakember nyitotta meg, aki a következő beszédet mondta:

Tisztelettel Üdvözlöm Önöket a Holokauszt megemlékezésen!

Engedjék meg, hogy megköszönjem a Tarsoly Ifjúságért Egyesületnek és személyesen Sipos Andrásnak a felkérést a Holokauszt című kiállítás megnyitására!

A holokauszt megemlékezésünket azzal szeretném kezdeni és arra kérném önöket is, hogy néhány gondolat erejéig térjünk vissza a nemzetállamok megalakulására.

1. A legtöbb kelet-európai nép a megkésett nemzetek sorába tartozik. Majdnem mindegyik csupán a XIX. vagy a XX. században általában az első világháború eredményeként tudott független nemzetállamot alapítani.
2. A párizsi békekonferencia olyan államokat alakított ki, melyek jelentős számú etnikai kisebbségekkel rendelkeztek.
3. Az újonnan megalakult nemzetállamok kormányzásuk során Politikai célként fogalmazták meg a domináns etnikum „nemzeti” elit kultúrájának, világképének, gazdaságának megerősítését. Ez a politikai szándék, mint erős nemzeti akarat épült be a kormányzásba, a közigazgatásba, a kommunikációba és ennek hatására ez a szemléletmód jelent meg a városképekben, művészetekben, oktatásban, tudományban, kutatásban, törvénykezésben és a történelemfelfogásban

Azt gondolom, elnagyolt összegzésként megfogalmazható, hogy a két világháború között az autoriter nemzetállami politikákban kisebbségek tekintetében: az asszimilációs törekvés, vagyis magyarosítás, míg a cigány és zsidó közösségek esetében teljes társadalmi, gazdasági és politikai kirekesztés volt tapasztalható.

További következtetésként még az is levonható, hogy a második világháború közeledtével, a fasizálódó nemzetállamok egyre inkább kiterjesztették rendelkezéseiket, törvényeiket, a nem kívánt cigány és zsidó népesség kitagadására.

A világválság közeledtével pedig: az előítéletes megoldási javaslatok, egyre inkább radikalizálódtak és szaporodtak, míg végül el nem eljutottak a „nem kívánatos” etnikai csoportok kirekesztésének legerőszakosabb formájához, a népirtáshoz, ahogy ezt a náci Németország és szövetségesei példája mutatta.

Ezen kegyetlen cselekvések - többek között - indoka volt:

1. A zsidók és cigányok esetében: az etnikai identitás védelmezése - vagyis, a faj beszennyezésétől való félelem,

2. A szociáldemokraták, kommunisták, papok esetében: pedig a politikai nézetek,

3. A fasiszta államok politikai tevékenységét a népek feletti gazdasági és politikai hatalom megszerzésének a vágya motiválta: amely, mint köztudott a második világháború kirobbanásához vezetett.

Mind ezek után felvethetnénk kérdésként, hogy miért kell, vagy miért fontos megemlékeznünk a Holokausztról?

Azt gondolom egyszer azért, mert a holokauszt egy olyan történelmi esemény volt, amely az emberi civilizáció erkölcsi alapjait is lerombolta!

És éppen ezért kell megemlékezni és tanulni belőle!

Másodszor azért, mert közkincsé kell tenni mindazokat a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, melyeket a fasiszta államok a kormányzásuk során gyilkos és hitvány ideológia áltudományos biológiai elméletre hivatkozva, taszított és rekesztett ki embereket a társadalomból, majd később az élők sorából!

És éppen ezért kell megemlékezni és tanulni belőle!

Harmadszor pedig azért, mert azt gondolom, hogy megemlékezéssel felhívjuk a társadalom, és a fiatal generáció figyelmét a napjainkban is előforduló olyan előítéletes, diszkriminációs, a kirekesztő jelenségekre, amelyek a történelem során már ismeretes módon, tragédiákhoz vezettek, illetve napjainkba vezethetnek.

És éppen ezért kell megemlékezni és tanulni belőle!

Végezetül engedjék meg, hogy néhány záró gondolatot fűzzek a megemlékezéshez

Az Európát vezető szellemi erő szerint nem követtünk el akkora, és olyan megbocsáthatatlan bűnöket, amelyért a történelem lapjaira érdemesek lettünk volna.

Ennek ellenére mégis megrendelték a hajókat, vonatokat, és a törvényeket a roma közösség teljes kiirtására. 

A fejlettebb, bölcs, és gyors léptekkel haladó társadalmak nem tudták, vagy nem akarták, felismerni érdekeinket és értékeinket.

Szeretném megjegyezni a velünk kapcsolatos megítélés mai napig sem mentes az előítéletes kirekesztő magatartástól. 

A nagy felvilágosodásnak, a reneszánsznak, a hőn áhított demokráciának úgy tűnik kevés volt hétszáz év ahhoz, hogy a társadalmi tudatba beépüljön, hogy létezik, él, egy népcsoport, Európában melynek lehet, hogy sötétebb a színe, lehet, hogy barnább a bőre, de ugyan olyan földi létre vágyik, mint bármely nép, bármely etnikum e csillagzat alatt.

Akik pedig Az európai embereket féltenék a vérkeveredéstől,

azoknak csak annyit üzennék, hogy: az örökléstannak még az ábécéjénél tartunk. Csak a múlt században fogant meg a fajvédelem eszméje (Darwin) egy hóbortos angol tudós fejében, de egy német őrült (Hitler) felgyújtotta vele a világot.

A kiállítás megnyitása után a résztvevők átmentek a Zsinagóga emlékműhöz, ahol sor került a másik programra a Wannsee-i konferenciára emlékezésre.